tag:blogger.com,1999:blog-22548394174421791912024-03-29T07:29:53.610+04:00Tinita's blogTina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.comBlogger161125tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-51857386035639687752024-03-20T21:10:00.002+04:002024-03-20T21:46:17.353+04:00 2024 წლის 20 მარტი, ოთხშაბათი<p style="text-align: justify;">ნაშუადღევს ლაშამ და მე ყოველდღიურობას რამდენიმე წუთი გამოვტყუეთ, ნაზამთრალი სხეულები გავანიავეთ და ეს მოგონება შევინახეთ.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfmlfclb5xgEha99DN9OCakzU1GPOqSchCKXR8ufMztphMtR4bzZywZU1-fH6KDVhihZs5zlHlcrbFVAx_cSdGr7qu2yfl6_h4lUNkDwcbl83aJTB0LmXHL-GDiqArGuK4zWm_yaUNyL38BeT8EVenj3JpXI4Hd2zsguyAQgYQXFDHcWJYGQLV4nrn87g/s2456/IMG_7628-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1638" data-original-width="2456" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfmlfclb5xgEha99DN9OCakzU1GPOqSchCKXR8ufMztphMtR4bzZywZU1-fH6KDVhihZs5zlHlcrbFVAx_cSdGr7qu2yfl6_h4lUNkDwcbl83aJTB0LmXHL-GDiqArGuK4zWm_yaUNyL38BeT8EVenj3JpXI4Hd2zsguyAQgYQXFDHcWJYGQLV4nrn87g/w640-h426/IMG_7628-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtpQ6mnJXJR9hFF_izPy6jPm2-VEEN-5NoU66bNU-6x7wlFnkbsejbWn8W9VrEcW1Tkl3n-BrLvuQOuwkv3LMLNLlNbHG4I2orU_Dgc57aH4l79_5605fcCLuhq-LFC86aWvCCrwIVZFkPBij2nHsEVFO2URi0fn-9wTgcESpZMBPPMW-RHIP-9tLdqwI/s3041/IMG_7644-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3041" data-original-width="2027" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtpQ6mnJXJR9hFF_izPy6jPm2-VEEN-5NoU66bNU-6x7wlFnkbsejbWn8W9VrEcW1Tkl3n-BrLvuQOuwkv3LMLNLlNbHG4I2orU_Dgc57aH4l79_5605fcCLuhq-LFC86aWvCCrwIVZFkPBij2nHsEVFO2URi0fn-9wTgcESpZMBPPMW-RHIP-9tLdqwI/w426-h640/IMG_7644-1.jpg" width="426" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN99ooVcOyX4gpcEpLt8Seg2Y97DE7y3BaMSV3DHLM0sSs56LYV-wdeqqvXeKfx6NBtQdksMiAQrI2Bx-HKPYmCxVuiguQrfVjMzUMW-JCNy_yCor0vseq6XCJ4zPKP1I4OIV2dyj4erHttG125-jVkVQVGiCp7aF8Sp7bqS95dTEcaFPDkKdF0NKeCL0/s2304/IMG_7651-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2304" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN99ooVcOyX4gpcEpLt8Seg2Y97DE7y3BaMSV3DHLM0sSs56LYV-wdeqqvXeKfx6NBtQdksMiAQrI2Bx-HKPYmCxVuiguQrfVjMzUMW-JCNy_yCor0vseq6XCJ4zPKP1I4OIV2dyj4erHttG125-jVkVQVGiCp7aF8Sp7bqS95dTEcaFPDkKdF0NKeCL0/w640-h426/IMG_7651-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsXJDk9dAfXioVX9tgeq5FBtpWt3_vAQlWyPS1I2IHkmdq_hyH5pvSjiUD0wV8NgE5sejnERhnnv9wl9-Eu8ufFhJIhuNRjuWw1XbIShLSDl-0caok0nPBBxqBUxKipz8hqzG3PVl-R5p5Z5miNkinSZMzcPjcPqmeycupLDMnvxB7g4L2LqoJQjzQ4aw/s2540/IMG_7652-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1693" data-original-width="2540" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsXJDk9dAfXioVX9tgeq5FBtpWt3_vAQlWyPS1I2IHkmdq_hyH5pvSjiUD0wV8NgE5sejnERhnnv9wl9-Eu8ufFhJIhuNRjuWw1XbIShLSDl-0caok0nPBBxqBUxKipz8hqzG3PVl-R5p5Z5miNkinSZMzcPjcPqmeycupLDMnvxB7g4L2LqoJQjzQ4aw/w640-h426/IMG_7652-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAkgs5DgOKdmHplQlwOb2KOfhlIwFq5nBsrFsLD-T1qUneSytiIkrz5Ef7z32G1_Nd-jPFzD6zqfhE8vB9DsY8sKq-GOfn-7i9Pm32GioKHFAibAIops9TO5rlv3hL8UJiXU2kQ5sWGfKygzoDElKEFF40Qs1nfUpt7_HvoAGqmeTVSWB-9LtHW6O4nO4/s3456/IMG_7658-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3456" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAkgs5DgOKdmHplQlwOb2KOfhlIwFq5nBsrFsLD-T1qUneSytiIkrz5Ef7z32G1_Nd-jPFzD6zqfhE8vB9DsY8sKq-GOfn-7i9Pm32GioKHFAibAIops9TO5rlv3hL8UJiXU2kQ5sWGfKygzoDElKEFF40Qs1nfUpt7_HvoAGqmeTVSWB-9LtHW6O4nO4/w640-h426/IMG_7658-1.jpg" width="640" /></a></div><div><br /></div><span><a name='more'></a></span><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR_eCH_pgazCbVR0zy-F34FHWxfzi7fHpHz_6AVfl877SOA3sAWfYVnqYcAgYmFycYyjCSybYBnk7MZJiz5MaKkcYhE-7Lfw4vRtUBX3U0Byfn5IAZUg69WBJcOMdmjdlj2yqfUiNxVS0FE-WVfGZM4_m97Cscpe87suO-zL28Qam2dm0VBLcfDKy1FVU/s2736/IMG_7660-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1824" data-original-width="2736" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR_eCH_pgazCbVR0zy-F34FHWxfzi7fHpHz_6AVfl877SOA3sAWfYVnqYcAgYmFycYyjCSybYBnk7MZJiz5MaKkcYhE-7Lfw4vRtUBX3U0Byfn5IAZUg69WBJcOMdmjdlj2yqfUiNxVS0FE-WVfGZM4_m97Cscpe87suO-zL28Qam2dm0VBLcfDKy1FVU/w640-h426/IMG_7660-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhf4Q07FQRb3rpHgNlpCaSJQ9c2W1dXYVzFAUii2704YDQc00EhyphenhyphenUXCroGdyzEKpA-oF8-hFFjSHIsXR4VdHOrhYf2If9U0QfQfDoN6hemBxuZ9eACl3kBYdvTaqYYrxmKMfW0ZuRrKdmpnhngxduY1Bhu8zm1mAyN1PKDg_2KEYT7qDBGsO2nLXXLbVE/s3456/IMG_7668-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3456" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhf4Q07FQRb3rpHgNlpCaSJQ9c2W1dXYVzFAUii2704YDQc00EhyphenhyphenUXCroGdyzEKpA-oF8-hFFjSHIsXR4VdHOrhYf2If9U0QfQfDoN6hemBxuZ9eACl3kBYdvTaqYYrxmKMfW0ZuRrKdmpnhngxduY1Bhu8zm1mAyN1PKDg_2KEYT7qDBGsO2nLXXLbVE/w640-h426/IMG_7668-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxYFRkH3_dXeNCDtLihK58DMhR6rsj2ITIfe6R_Q7YLlKfZtxC0aR1OLSwd7PHfZwc5nMVpmar_mRuYfTLpGN99V60wNRiwqOWm6ogyANG0r0VweBPNfLFgzB3EoQDwb9p6cjGPP359Ol87Pq4prm0__luQtMqEqnvC3fe8gZWxgnxdYf-EEuilncvER8/s3456/IMG_7671-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3456" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxYFRkH3_dXeNCDtLihK58DMhR6rsj2ITIfe6R_Q7YLlKfZtxC0aR1OLSwd7PHfZwc5nMVpmar_mRuYfTLpGN99V60wNRiwqOWm6ogyANG0r0VweBPNfLFgzB3EoQDwb9p6cjGPP359Ol87Pq4prm0__luQtMqEqnvC3fe8gZWxgnxdYf-EEuilncvER8/w640-h426/IMG_7671-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwq4TLnv7su1jdJTbwFu5ISk-MKXuYAwhNyJYjFpUb49Sfq-mk2D3fa-Tp-a03oPLefRIxxXvL_0DIk5AhffCVtqilz-Yjd7V_c9GYz-URpS-U1rmrHzdahUGktrYBIBE64KsqMuYcBwriAKbWhYV2F2j9cGC5gYWOtahxjZXhdpfsMFPg26FDQzSnSXs/s3456/IMG_7672-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3456" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwq4TLnv7su1jdJTbwFu5ISk-MKXuYAwhNyJYjFpUb49Sfq-mk2D3fa-Tp-a03oPLefRIxxXvL_0DIk5AhffCVtqilz-Yjd7V_c9GYz-URpS-U1rmrHzdahUGktrYBIBE64KsqMuYcBwriAKbWhYV2F2j9cGC5gYWOtahxjZXhdpfsMFPg26FDQzSnSXs/w640-h426/IMG_7672-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipzySNdQlM-6JgANf9iKHOGqGmvwbI_0fouEk5D6pojWKoZVJiz_iTR-3MYW87Es5DqXD8ae3NYcVRp3GPSoy4tPJa9fhvOGR35cARvoljSbqa10w3m0q-XMtbrq0CrQZl-KVe1nK99GUxEb9AAISQpLEWndE3bSgVXUmpiI0-cm-Lwe6GcWIf29i3SAk/s1280/WhatsApp%20Image%202024-03-20%20at%2021.06.45_6178abc1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="853" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipzySNdQlM-6JgANf9iKHOGqGmvwbI_0fouEk5D6pojWKoZVJiz_iTR-3MYW87Es5DqXD8ae3NYcVRp3GPSoy4tPJa9fhvOGR35cARvoljSbqa10w3m0q-XMtbrq0CrQZl-KVe1nK99GUxEb9AAISQpLEWndE3bSgVXUmpiI0-cm-Lwe6GcWIf29i3SAk/w426-h640/WhatsApp%20Image%202024-03-20%20at%2021.06.45_6178abc1.jpg" width="426" /></a></div><br /><span><!--more--></span><span><!--more--></span>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-33784900634266321572024-02-20T16:41:00.001+04:002024-02-20T16:41:22.151+04:00თებერვლის ინსპირაციები<p style="text-align: center;"> </p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/8-lK1nUApFA?si=Q5OKuJ5mlCEX3AtE" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/zcaZ-vwg5ZE?si=eshU_fXdbbSgfUq1" title="YouTube video player" width="560"></iframe>
</div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-87158098543539308312024-01-14T21:22:00.004+04:002024-01-14T21:22:39.917+04:00მარიამ გიორგობიანის გამოფენა<p> </p><iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/0OvQAh3olk4?si=xZEH6gOKaSLFt4i_" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen></iframe>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-3322512636862593202024-01-09T00:19:00.003+04:002024-01-09T22:45:11.405+04:00ხეები ზამთარში<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwXMF70HOkG42ju1udY6xRaZCrNnGMW749aT74MzD4UXlVCroEsnvub77lE4ot3lrc10Pvmj1UhvsXfjpFrrI-0wRySpemcoprgyX2Em4JPL_XpKueE6VKLyPZd_xMl2clrHsvhJUom7baWyCtOjWUcK9dN8jy76WnrRFhJrPaxNsaVsSnZjyDO2bxC0o/s2048/trees.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1522" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwXMF70HOkG42ju1udY6xRaZCrNnGMW749aT74MzD4UXlVCroEsnvub77lE4ot3lrc10Pvmj1UhvsXfjpFrrI-0wRySpemcoprgyX2Em4JPL_XpKueE6VKLyPZd_xMl2clrHsvhJUom7baWyCtOjWUcK9dN8jy76WnrRFhJrPaxNsaVsSnZjyDO2bxC0o/w477-h640/trees.jpg" width="477" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; text-align: start;">Trees. </span><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; text-align: start;">Painting by Sōichirō Tomioka</span></td></tr></tbody></table><p style="text-align: justify;">ჩვენს უბანში მარტოხელა ქალი ცხოვრობს. თხელი აღნაგობა აქვს, ფეხს ცოტათი მიათრევს, უმეტესად მუხლამდე კაბა, ჩექმა და მოკლე პალტო აცვია. დატკეპნილი თხელი თმა აქვს, კბილები - ჩაცვენილი. მუდმივად რომელიღაც ცხოველს ეძებს, რომ გამოკვებოს. ჩანთით მათი საკვები დააქვს. ძაღლები და კატები სახლშიც ჰყავს შეფარებული და უბნის ცხოველებსაც პატრონობს. იმ დღეს საიდანღაც სახლში ვბრუნდებოდი: ქარი იყო, საღამოვდებოდა, ჩქარი ნაბიჯით მივდიოდი, როცა თვალი მოვკარი: დადიოდა და ცხოველებს ეძახდა, არ ვიცი, ძაღლებს თუ კატებს. როცა პარკში მხვდება, საკმაოდ ენერგიულად ლაპარაკობს, თავისთავზე ჰყვება (ქართველი მსახიობის შვილია), ქაქანებს, რაღაცაზე დაიჩივლებს, სიტუაციას აღწერს, შერყეულ ჯანმრთელობაზე მიყვება და მგონია, არც ისეთ რთულ სიტუაციაშია, რომ სიბრალულს იწვევდეს, გარეთ გამოდის, არც ისეთი ხნიერია... იმ დღეს კი ძალიან შემეცოდა: ახალი წლის წინა პერიოდი იყო, ქუჩა თითქმის ცარიელი, მეზობლებს მანქანები დაეყენებინათ და სიცივისთვის სახლში შეესწროთ, მეც სახლში მეჩქარებოდა. ის კი ყველასგან დავიწყებული ჩანდა. არავის აინტერესებდა ისევე, როგორც ის ქუჩის ძაღლები, რომლებსაც უხმობდა. ისინიც თითქოს სადღაც გამქრალიყვნენ და შებინდებულზე ჩოჩიალით მოსიარულე გამხდარი ქალის ძახილს უფრო ტრაგიკულს ხდიდნენ. მისი ხმა სუსტად ისმოდა დღესასწაულის მოლოდინში მიწყნარებულ უბანში. დღესაც დავინახე აივნიდან: ნაგვის ურნასთან მობორიალე კატას გაეკიდა. კატამ სხეული აზნიქა და გაეცალა. დავინახე და ისევ ის დღე გამახსენდა. </p><p style="text-align: justify;">ასეთ ადამიანებს ყველგან ვამჩნევ და ეს კიდევ უფრო ამძიმებს გარესამყაროს ჩემეულ აღქმას, რომელიც ისედაც სევდისკენაა მიდრეკილი. ადრე, როცა წვეულებები ძირითადად ოჯახებში იმართებოდა, სადმე აუცილებლად შევნიშნავდი მარტო მჯდარ ადამიანს, ან დასახმარებლად შემოსულ მეზობელს, რომელიც მეორე ოთახიდან უყურებდა აჟრიამულებულ სტუმრებს. რატომ ვაკვირდებოდი ასეთ ადამიანებს? ალბათ, საკუთარ თავს ვამსგავსებდი. თუ ოლიმპიური ცეცხლის გენი არსებობს, ჩემს სისტემას ის ნამდვილად აკლია. ხშირად მინატრია, არსებობდეს რაღაც ამ ცეცხლისმაგვარი, რომელსაც ხელში დავიჭერდი და თამამად ჩავურბენდი შიშს და გაუბედაობას. ამაზეც მეტყობა, რომ მირჩევნია, ზებუნებრივ ძალას გავაკეთებინო ჩემი გასაკეთებელი. ახლა საჭიროა, რაღაც გზა მივცე იმ ცოდნას, რაც დრომ და ასაკმა მომცა. საქმის და დატვირთული გრაფიკის მიზეზით თავს ვარიდებ, სხვა დროისთვის ვდებ საკუთარ თავზე რეფლექსიას, რაღაცის დაგეგმვას. არც წელს მაქვს იმედი, რომ ეს მოხდება, მაგრამ ფიქრს მაინც დავიწყებ.</p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">იაპონელი არტისტის ეს ნახატი საკუთარი თავის ერთგულების სიმბოლოა. აქ ვინახავ, რომ წლევანდელი ზამთარი გამახსენდეს. სანდრას ლაშამ იაპონური ანიმეების რეტროსპექტივა მოუწყო. ისიც მონუსხულია იაპონური ხელოვნებით: ამჩნევს დეტალებს ("საცკი და მეი მანქანაში პეჩენიას ჭამდნენ"), მღერის მელოდიებს, გამოხატავს და სახელს არქმევს ზღაპრის სიუჟეტით მოგვრილ ემოციებს. როცა ასეთ ხის ტოტებს ვუყურებ, ჩემი ცნობიერი მაშინვე უბრუნდება შინაგან მოგზაურობას, ამ ტოტებივით ჩერდება, საკუთარ თავს უსმენს. ეს ყოველთვის კარგია, მაშინაც კი, როცა გონებაში საკუთარი თავის განვითარების, ან გაუმჯობესების კონკრეტულ გეგმას არ ამუშავებ. ტყეს იაპონურ ხელოვნებაშიც ხომ დიდი სიმბოლური დატვირთვა აქვს. უცნობ ადამიანებს შორის ასეთი კავშირები უხილავია, თან მარადიული და მყარი.</p><p style="text-align: justify;">ჩვენი შემოდგომის მოგზაურობიდან რატომღაც ერთი ეპიზოდი მიბრუნდება ხშირად. ამას ვერ ვხსნი იმიტომ, რომ სხვა შთამბეჭდავ ადგილებთან შედარებით, რომლებიც ვნახეთ, ეს შედარებით ჩვეულებრივი იყო. ზაზას ოჯახთან ერთად დასვენების შემდეგ ბელგიის პატარა სოფელში გადავედით რამდენიმე დღით საცხოვრებლად. ადგილი აპლიკაციით დავჯავშნეთ ისე, რომ მის შესახებ ბევრი არაფერი ვიცოდით. <a href="https://www.youtube.com/shorts/IiYDRBYQJvE" target="_blank">დასასვენებელი</a> <a href="https://www.youtube.com/shorts/yFLK6FKsbtc" target="_blank">სახლების</a> <a href="https://www.youtube.com/shorts/V047GkhA8y4" target="_blank">კომპლექსი</a> <a href="https://www.youtube.com/shorts/sSNxc83cusA" target="_blank">აღმოჩნდა</a>, <a href="https://youtube.com/shorts/VY3AB85-SaE?si=hN0fKXlJkSy3n2lN" target="_blank">რომელიც</a> უზარმაზარ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=zzFw64QZBOg&t=12s" target="_blank">პარკში</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cFx182awuBc&t=7s" target="_blank">იყო</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=J_x_3KpRalI" target="_blank">მოწყობილი</a>. ჩვენი სახლი ტყის პირას იდგა. უბრალო სახლი იყო, ჩრდილოეთევროპული სტილის, ირგვლივ საბავშვო მოედნებით და სტადიონებით. რადგან შუა შემოდგომა იყო, დამსვენებლები ცოტა იყვნენ და სულ ის შთაბეჭდილება მრჩებოდა, რომ მოჟრიამულე ბავშვები სულ ახლახან გაკრეფილიყვნენ იქედან, მშობლებს მანქანებში ჩაესხათ, რომ სწავლის დაწყებისთვის მომზადებულიყვნენ. მეგონა, რომ ის ადგილი ისევ მათი ხმებით იყო სავსე, სახეებსაც ვხედავდი, შუბლზე ჩამოყრილ ქერა თმას, ოფლით დაცვარულ შუბლს და ფეხბურთის თამაშისგან გაცვეთილ ფეხსაცმლის ჭვინტს. ყველაფერს ისე, როგორც ჩემი ბავშვობის წიგნებში აღწერდნენ და ასე მიყვარდა. ალბათ, ეს მომწონდა ყველაზე მეტად, რომ იმ სკანდინავიურ წიგნებს არათუ მივუახლოვდი, მთლად განივთებული ვნახე, მათ ცხოვრებაში ვიყავი, მათი ყოველდღიურობის სისადავის და ჯანსაღი, სუფთა ენერგიის თანაზიარი გავხდი. დილით ოთახში სუფთა ჰაერს ვუშვებდი და პარკს ვუყურებდი. ვიღაც ჩამოცვენილ წაბლს აგროვებდა, ან ქარი იყო და ტანმსხვილი ხეები ირხეოდა. დაღამებისას ფარდებს ვაფარებდი, გარეთ ფანრებს ანთებდნენ და ისევ სიჩუმე და სიკრიალე იდგა. იქ ყოფნა კიდევ იმან დაატკბო, რომ დღის ბოლოს ხეტიალით დაღლილები ვბრუნდებოდით, გათბობას ვრთავდით, ჩაის ვადუღებდით, ტელევიზორთან ვსხდებოდით, ნაყიდებს ამოვალაგებდით, საქართველოში ახლობლებს ვურეკავდით, ვიცინოდით და გარდაცვლილ ოჯახის წევრებს ვიგონებდით. ეს ისეთი ტკბილი იყო! იმ ადამიანებს ვახსენებდით, რომლებსაც იმ სახლში არ უცხოვრიათ, არც იმ ქვეყანასთან ჰქონიათ რაიმე კავშირი და მაინც მათი ნათქვამი სიტყვების და მოქმედებების გახსენება და სიცილი იმ კედლებში ძალიან ბუნებრივად ჟღერდა. </p><p style="text-align: justify;">ბახის ეს ინტერპრეტაცია იმდენად შემიყვარდა და იმდენი ხანია, უსასრულოდ ვუსმენ, რომ უკვე მგონია, მე ვარ. ისიც საკუთარი თავის სიღრმეში ხეტიალზეა, როგორც <a href="https://www.gelariabukha.com/BW/i-z2QVF9k" target="_blank">გელას ეს ფოტო. </a></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/LpG648SVPrM?si=eXoj13kHyyo47CMB" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-43101760518677468012024-01-01T18:05:00.006+04:002024-01-02T13:59:20.466+04:00Happy 2024! <div style="text-align: justify;">ჩაირბინა, ჩაიქროლა კიდევ ერთმა წელმა. შევჩერდით, სული მოვითქვით, გავიხსენეთ, <a href="http://kokinia.blogspot.com/2020/01/2020.html" target="_blank">ვისურვეთ</a>, ჩავიფიქრეთ. მინდა, იმ სიტყვებმა, რომლებსაც ერთმანეთს მილოცვებში ვუგზავნით, ფეხი აიდგან, როგორც <a href="https://youtu.be/MgGqJPkpftE" target="_blank">ზღაპრებშია</a>, განივთდნენ და აგვიხდნენ.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/6kqb8Rbh-4k?si=vacZkrdUvKdC2OOq" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-39705618748546264662023-12-27T20:35:00.002+04:002023-12-27T20:46:34.386+04:00დავტკბეთ მეგობრების ახლოს ყოფნით<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyJSbS8fJJ7t59UHGOXVxZlQ3B6dT4wXSpAtXJzsdJ0_0ywUkhDL_rzuVHV4jwDRlzqEYHAs1z-TRqPaBKlFQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /> <p></p>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-68567876887606678672023-11-11T18:26:00.008+04:002023-11-11T18:30:34.349+04:00Miss Celie's Blues<p> Here's to <a href="https://www.youtube.com/watch?v=THIq5o2QaL4" target="_blank">women </a>having each other's back.</p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/LYuoSXYoQ_4?si=Dh7xWXVi2N9e3zhR" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-80890676643393687982023-10-21T12:02:00.001+04:002023-10-21T12:02:09.509+04:00შემოდგომის დიდი გასეირნება<p> </p><div style="text-align: center;"> <iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/eyE2t4yO5i0?si=xRpfJr9bBZPPFJ7S" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-41999945517495857772023-09-20T23:24:00.005+04:002023-09-20T23:55:26.652+04:00столовая<p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQw_zvQtwhZFhkwlyzFSz1as0A1GugsZZpVpvpUj-iKUrAhavdqJuMKcQ9AJKQGbbF7GrrjrQ-OOcMKRiaqDIlUayJpw6l5-AfRvoKhnxm2aDo2mRsK1CZfCi_pMGHc6y556Ww-MijErMMZrqIE52hoCQYMgsi0_YqPGJZHUNTq3mRABYwdKPCR9wNpU/s3485/Tiko%20Da%20Sandra%20-%2020.09.2023(we).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2455" data-original-width="3485" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQw_zvQtwhZFhkwlyzFSz1as0A1GugsZZpVpvpUj-iKUrAhavdqJuMKcQ9AJKQGbbF7GrrjrQ-OOcMKRiaqDIlUayJpw6l5-AfRvoKhnxm2aDo2mRsK1CZfCi_pMGHc6y556Ww-MijErMMZrqIE52hoCQYMgsi0_YqPGJZHUNTq3mRABYwdKPCR9wNpU/w400-h281/Tiko%20Da%20Sandra%20-%2020.09.2023(we).jpg" width="400" /></a></div><p style="text-align: justify;">სექტემბერია, ჰაერში თან შემოდგომაა, თან ზაფხულის ნარჩენები. აქტიურ განათლებას და მუშაობას დავუბრუნდით, კალენდარი შეივსო. საქმეების პარალელურად ჩემს ცნობიერში 80-იანების დასაწყისის ამბები ტრიალებს. მგონი, ვამართლებ ტყუპის ჰოროსკოპს: თან აქ ვარ, დავალებები მემატება, დედლაინებში ვიხლართები და თან ჩემს სიღრმეში ვიძირები, სადაც ბავშვობის ფილმს აჩვენებენ.</p><p style="text-align: justify;">როცა სანდრა ბაღში და წრეებზე დამყავს, სულ ის შეგრძნებები მახსენდება, ბავშვს რომ მქონდა, როცა დედას საიდანმე გამოვყავდი და სახლში მივდიოდით. ის სიტუაცია იმდენად მიყვარდა, რომ ყოველ გახსენებაზე ხელახლა ვაგემოვნებ. იმ დღეებიდან მცირედი დისკომფორტიც კი არ მახსენდება და ყველაზე მეტად ეს მომწონს. არაფერი მაწუხებდა, საერთოდ არაფერი, ყოველდღიურობის თანმდევი მომაბეზრებელი წვრილმანებიც კი - დაღლა, მოსამზადებელ გაკვეთილებზე ფიქრი, მძიმე ჩანთა, ქუჩის ქაოსი... უბრალოდ, მშვიდად ვიყავი და თავს დაცულად ვგრძნობდი: მე ხომ დედა მახლდა! შევივლიდით რომელიმე გასტრონომში, შემომეგებებოდა სუნების ბუკეტი. ვანილის ვაფლის და გაყინული ქათმის სუნები ერთმანეთში ირეოდა, თუმცა ყველაფერი სწორად და ჩვეულებრივად იყო. შუქი ენთო, ჩართული მაცივრები ხმაურობდა, ხალხი სწრაფად მოძრაობდა, საკვებს იმარაგებდა და შინ მიჰქონდა - ეს დინამიკა კარგ სიგნალებს მაძლევდა. ქალაქის ცენტრში რომ იყო, იმ სასურსათო მაღაზიის სექციები ახლაც ზეპირად მახსოვს. პრიმიტიული კოსმეტიკის სექციაში პუდრები, ვაზელინები და სველი ხელსახოცის პატარა შეკვრები ეწყო. ვიტრინა ნახევრად ცარიელი იყო, მაგრამ ჩემთვის მიმზიდველი. დედას ალბათ ჩანთები ჰქონდა, თავისი, სურსათის, მაგრამ ყველაფერი მაინც კარგად იყო, არავინ ოხრავდა და წუწუნებდა, უბრალოდ, ჩვეულებრივი დღე/საღამო გვქონდა. ტრანსპორტში, უმეტესად ტროლეიბუსში ადგილებს ვპოულობდით. არც იქაურობაზე მქონდა ჭუჭყისადმი ზიზღის გრძნობა. უბრალოდ, ტრანსპორტი იყო, სადაც მყუდროდ ვსხდებოდით. საღამოვდებოდა, ქალაქის შუქები ინთებოდა და ტროლეიბუსი სახლისკენ მიდიოდა.</p><p style="text-align: justify;">ერთ ასეთ დღეს, როცა ფანჯარასთან ვიჯექი, სასადილოს აბრაზე ამოვიკითხე - столовая, უფრო სწორად, ბოლომდე ვერა, რადგან я ჯერ არ გვქონდა ნასწავლი. დედას უზომოდ გაუხარდა, რომ ამ სიტყვის დამოუკიდებლად წაკითხვა შევძელი. მისმა რეაქციამ მეც გამახარა, დღევანდელი გამოთქმით, მოტივაცია მომცა და ეს მოგონება ალბათ ამიტომაც მაქვს ასეთი ცხადი. </p><p style="text-align: justify;">ამ დილით, როცა ბაღში წასასვლელად ვემზადებოდით, სანდრა იატაკზე ჩაჯდა და ფეხსაცმელს იცვამდა, როცა მკითხა, თავკომბალა ინგლისურად როგორ იქნებაო. ცალ ხელში მისი საწრუპიანი ჩაის ფინჯანი მეჭირა, მეორეში - ბაღის ზურგჩანთა, ზემოდან დავცქეროდი და ჩემს თავში ისევ ბავშვობის კარუსელი ტრიალებდა. მადლიერი ვიყავი, რომ ყოველდღიურობის შუაგულში სანდრაც ზუსტად ისე არხეინად გრძნობდა თავს, როგორც მისი ტოლი ან მასზე ცოტათი უფროსი დედამისი წლების წინ. </p>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-44616512404882485122023-08-31T20:52:00.008+04:002023-09-16T23:45:35.916+04:00Blue Moon<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-2Nj9BESg7rKAC-y0GwFb6o4qLbOhCcUC-t2PIP1zis0MGvGPYRNkodl66KQyV3In8ECpFTe00h2QBS3GXMhBn9-qux-N9kCA-CiPfeoDA5ocmXsPJAvwfc5NwvSLuHrnB4u5r4Ou-9-h_nqz--4g7cDb4lqTvUnMTjejOU3f4jenR3elcJyCz_c_7tc/s2048/received_6427206383981978.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-2Nj9BESg7rKAC-y0GwFb6o4qLbOhCcUC-t2PIP1zis0MGvGPYRNkodl66KQyV3In8ECpFTe00h2QBS3GXMhBn9-qux-N9kCA-CiPfeoDA5ocmXsPJAvwfc5NwvSLuHrnB4u5r4Ou-9-h_nqz--4g7cDb4lqTvUnMTjejOU3f4jenR3elcJyCz_c_7tc/w225-h400/received_6427206383981978.jpeg" width="225" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwByF1RmCjrx18ctbz0zZpMIZlKxelAB06fh6-09FPYEQepMxDxqTfOdVCNIQtgKHKseHVoTkmha52jJmbx1w5F6mGdD3eQnS07gawFGP0ub3UW66y8wcv6d9Fdf1hyd3NlIT8KLCiVp7YKcsnUNfL0Do6huvP5IzasXobjcsBW6A5W-jtDANSz3jan48/s2048/received_614808184141252.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwByF1RmCjrx18ctbz0zZpMIZlKxelAB06fh6-09FPYEQepMxDxqTfOdVCNIQtgKHKseHVoTkmha52jJmbx1w5F6mGdD3eQnS07gawFGP0ub3UW66y8wcv6d9Fdf1hyd3NlIT8KLCiVp7YKcsnUNfL0Do6huvP5IzasXobjcsBW6A5W-jtDANSz3jan48/w225-h400/received_614808184141252.jpeg" width="225" /></a></div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ინსპირაცია - გუშინდელი ლურჯი მთვარე და ჩემი მეგობრების ფოტოები;</div><p></p><p>ხმის და ვიდეორეჟისურა - ლაშა;</p><p>ვოკალი - <a href="https://www.youtube.com/watch?v=lnBYBzgJHwg" target="_blank">თიკო</a>; </p><p>ფოტოები: კლიპში გამოყენებულია <a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=807688547813330&set=a.160957455819779" target="_blank">გელა რიაბუხას ფოტო</a>, პოსტში - ანუშაკა კახიძის და ნინო ჟვანიასი.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/5OQiUUCdvIY?si=9dR9hDNKaUgKS3OA" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-57419766680928642962023-08-22T22:27:00.002+04:002023-08-22T22:27:20.593+04:00I get along without you very well<p>ფოტოგრაფია, მონტაჟი და ხმის რეჟისურა - ლაშა :) </p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/d-la-R25wZs?si=ZUj4YgkxrS1TL79v" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-54585623363852492492023-08-20T23:55:00.003+04:002023-08-21T19:08:18.362+04:00გემი<p><a href="https://youtube.com/shorts/zI7zQyCLkdI?si=lV-q9vNxApaWhduU" target="_blank">ინსპირაცია </a>და <a href="https://youtube.com/shorts/9I-zuNoDaCo?si=pdIX7EkBfn1P8IcC" target="_blank">გიტარა </a>- მარიამ ქირია.</p><p>ფოტოები და მონტაჟი - ლაშა.</p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/dN5Co0j6wlY?si=aKAAK4ZXuVOdTYNy" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-34295612282935342442023-08-10T13:56:00.000+04:002023-08-10T13:56:28.935+04:00ვარსკვლავებთან ახლოს<p style="text-align: justify;">აბასთუმანში ჩვენი სასტუმროს წინ პატარა სახლია. მისი პატრონი არ დამინახავს, სარეცხი კი ჰქონდა გაფენილი ერთ დღეს. უბრალო, ძველებური ხის ცისფერი ჭიშკარი აქვს, სახლიც პატარა, მცენარეებში ღრმად, მოკრძალებულად დგას. ციცქნა ეზოში ყვავილები აქვს, ისინიც ძალიან უბრალო, მინდვრის ყვავილებს გავს. სადღაც ძაღლიც დასუნსულებს. ყველაფერი იმდენად კარგად ეხამება ერთმანეთს, თითქოს დიზაინერს დაეგეგმოს. ეს სახლი ჩემი აქაური ზღაპრის წიგნია. არავისთან ვახსენებ - თითქოს, მეშინია, არ გაქრეს. ვიდეო კი გადავიღე (ქვემოთ). </p><p style="text-align: justify;">იმ საღამოს, როცა მანქანა მოხვეული გზით სულ ზემოთ და ზემოთ ადიოდა, ვიფიქრე, რომ ვარსკვლავებთან ყველაზე ახლოს ვიყავი და მათთან შესახვედრად მივდიოდი. ტელესკოპში სატურნი ყვითლად ლივლივებდა. ხან კონტურები გაუმკვეთრდებოდა, ხან გაბაცდებოდა, მაგრამ იქ იყო. მის წინაშე ვილოცე, ვღელავდი, თითქოს სამყაროს შემოქმედი განსხეულებული, პლანეტის სახით ვნახე, 40 სმ-იანი რეფრაქტორით კოსმოსს დავუკავშირდი და მასთან ერთად მაგიური ენერგიის საერთო ველში აღმოვჩნდი. სულ რამდენიმე წამი ვუყურე, მაგრამ საკმარისი იყო. </p><p style="text-align: justify;">არ ვიცოდი, რომ ზაფხულში ოჯახთან ერთად დასვენების დროს სამყაროს ჩემთვის ასეთი დიდი საჩუქარი ჰქონდა.</p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Iy8CNf7VMlo" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/4JSbhPk_U2E" title="YouTube video player" width="560"></iframe> </div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-21222766272957432912023-07-28T23:27:00.002+04:002023-07-28T23:49:24.820+04:00Nature BoyThis mama has a new hobby now. It's official. <a href="https://youtube.com/shorts/qR6lT4RA724?feature=share" target="_blank">ვერთობი </a>ქავერებით. ამ ჩანაწერის "ექსტრა" მეზობლის ძაღლის ყეფაა ფონზე.<div><br /></div><div style="text-align: center;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/_D1EjCQ9zt0" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-22045267559016502052023-07-19T13:39:00.003+04:002023-07-19T13:39:43.260+04:00Moon River<p> Mama sings the <a href="https://youtube.com/shorts/mxwNgT4H89g?feature=share" target="_blank">oldies</a>.</p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/MdJFW4kQ7A0" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div>
Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-40563661349672189142023-06-17T17:44:00.007+04:002023-07-16T00:48:44.653+04:00სანდრას შემოქმედებითი ცხოვრება<p> 15 ივნისს მზიურის კაფეში სტუდიის სხვა ბავშვების ნახატებთან ერთად სანდრას ნამუშევარი გამოიფინა. </p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ZoRmNsUeRe8" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-27446968533756600472023-06-06T22:36:00.005+04:002023-06-09T23:04:13.314+04:00My Way of Dealing with Stress<p> დღეს ასტრუდ ჟილბერტუ გარდაიცვალა. როცა მისი შვილი ბავშვი იყო, ეს სიმღერა მამასთან ერთად შეასრულა. მეც მისი ინსპირაციას ავყევი.</p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/r-f1bAwOaLg" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-31394589236098078142023-05-01T22:45:00.005+04:002023-05-01T22:45:55.719+04:00Goodbye, Sadness!<p> My rendition of Astrud Gilberto's Tristeza - Goodbye Sadness (1972) </p><p><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/30JWLp8Rrnk" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-71795107483507049392023-04-15T19:45:00.008+04:002023-04-15T19:52:50.651+04:00სეფოს სამყაროშიდღეს "რედისონში" ჩემი საყვარელი შემოქმედის გამოფენა დავათვალიერეთ. რაც ყველაზე ძვირფასია და რასაც ბლოგზე ვაარქივებ, დროის, ადამიანების, გონების და ფანტაზიის კინეტიკური კავშირია. მისი მოყოლილი ამბები ჩვენს გონებაში გრძელდება, მდიდრდება და ყოველ ჯერზე ახლდება.<div><br /><div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/k4IB1jpDsrQ" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-45757192339465243962023-03-04T01:05:00.010+04:002023-03-06T16:39:47.406+04:00გაზაფხულის ძებნაში<br /><br /><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Y5bsOQnUvNZME7YSY-q2VXE-uVvsf-oUz74YFCPjIxIhnFRhoSdrNTroK1c3L1jY2RNCKI3521rrGO2W83JFlwkDg7A9tK8D1N6deRhj7xdkMYUZEjwj5czQCPftMZoSvK2_veTFTGqVIVeS-uGmsVaZBQagRTIhsc03OzQQP5Djs1w8O0SetuFP/s637/FrogandToad.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="364" data-original-width="637" height="229" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Y5bsOQnUvNZME7YSY-q2VXE-uVvsf-oUz74YFCPjIxIhnFRhoSdrNTroK1c3L1jY2RNCKI3521rrGO2W83JFlwkDg7A9tK8D1N6deRhj7xdkMYUZEjwj5czQCPftMZoSvK2_veTFTGqVIVeS-uGmsVaZBQagRTIhsc03OzQQP5Djs1w8O0SetuFP/w400-h229/FrogandToad.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;">ჩვენი საღამოს საკითხავებიდან ბოლო პერიოდში სანდრას "ბაყაყუნას და გომბეშიკოს თავგადასავალი" მოსწონს. ბაყაყუნა და გომბეშიკო მეგობრები არიან. ერთ მწვანე სოფელში მყუდრო, ლამაზ სახლებში ცხოვრობენ, საუზმეს ღია ფანჯარასთან მიირთმევენ, ერთმანეთს ყოველდღე სტუმრობენ, ერთად თამაშობენ, მდინარეში ბანაობენ, ფრანს უშვებენ. საღამოობით აივანზე სხდებიან, ვარსკვლავებს უყურებენ და ამბებს ჰყვებიან. </p><p style="text-align: justify;">ამ საღამოს გაზაფხულის ზღაპრის წაკითხვა მთხოვა. ამ ზღაპარში ბაყაყუნა და გომბეშიკო სოფელში სეირნობისას თავსხმა წვიმაში მოყვებიან. გასაშრობად ბაყაყუნას სახლს შეაფარებენ თავს, ცეცხლთან თბებიან, ჩაის და ნამცხვარს მიირთმევენ და საუბრობენ. ბაყაყუნა გომბეშიკოს უყვება, როგორ ეძებდა გაზაფხულს, რადგან, როცა პატარა იყო, მამამ უთხრა, შეიძლება ნაცრისფერი დღე იყოს, მაგრამ გაზაფხული ჰაერში ტრიალებდეს და მალე კარს მოგვადგესო. ბაყაყუნამ გაზაფხულის ძებნაში ბევრი იარა, მოიარა ტყეები და მდელოები, დაიქანცა, მაგრამ ვერსად იპოვა. ბოლოს, სიარულით დაღლილს გაუწვიმდა და ისევ სახლისკენ მიმავალ გზას დაადგა. თავის ეზოში კი ბაღში მოფუსფუსე დედა და მამა დახვდნენ. მოლზე ყვავილები ამოსულიყო, ხეებზე კი ჩიტები ისხდნენ და ჭიკჭიკებდნენ. ასე მიაგნო ბაყაყუნამ გაზაფხულს. ამ ეპიზოდის ილუსტრაცია ასეთია (გუგლში ვერ ვიპოვე): დედა და მამა ბაღში ჩითილებთან დგანან და შინ დაბრუნებულ შვილს ხელს უქნევენ. </p><p style="text-align: justify;">სანდრას სიტყვებიდან მივხვდი, რომ ამ ეპიზოდის იდეამ და ემოციურმა ნაწილმა იმოქმედა მასზე ყველაზე მეტად. კითხვის დროს წიგნი დახრილი მიჭირავს, რომ თან სურათებს შეხედოს და ამბით ბოლომდე დატკბეს. </p><p style="text-align: justify;">მიკვირს ხოლმე, როგორ იცის ადამიანმა თავიდანვე, რაა მნიშვნელოვანი და რა სჭირდება: სამყაროში გასულს და თავგადასავლიდან შინ დაბრუნებულს მისი მთავარი დასაყრდენის, მშობლების ერთად ნახვა და მათთან ერთობის განცდა. მახსოვს, ჩემს ძმას სპეციალურად არ დაჰქონდა გასაღები, რომ საღამოს შინ დაბრუნებულს მისთვის დედას გაეღო კარი. სანდრაც, როცა სადმე ხალხმრავალ ადგილას ერთობა და თამაშობს, ყველაზე მხიარულ წუთებშიც კი თვალით მეძებს, რომ დარწმუნდეს, რომ იქ ვარ და ვუყურებ. გაზაფხულის პირველი კვირაა და თითქოს ამ ამბებმა სპეციალურად მოიყარა ერთად თავი.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzCJT61hQyymDUwt1yqr3nt469YvQCE3bxem7pF1RGtHPiM7--KgS_mXUUwA1YtuRQXPshraKirl3AlNugo5YxJh7uDa2fIs_PBPFSFIuZWOCkozunsYH2upN9QO9TphaEBAfuVOkDM4bIkTNu-VTLeIzwOUpJu4jRWcbrharUMtmDdQIGHJaW5Xmg/s3840/FrogAndToad_100_F0007F.webp" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2160" data-original-width="3840" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzCJT61hQyymDUwt1yqr3nt469YvQCE3bxem7pF1RGtHPiM7--KgS_mXUUwA1YtuRQXPshraKirl3AlNugo5YxJh7uDa2fIs_PBPFSFIuZWOCkozunsYH2upN9QO9TphaEBAfuVOkDM4bIkTNu-VTLeIzwOUpJu4jRWcbrharUMtmDdQIGHJaW5Xmg/w400-h225/FrogAndToad_100_F0007F.webp" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;">[ინფორმაცია წიგნის შესახებ: Arnold Lobel, Frog and Toad. გამომცემლობა "ზოლიანი კატა" 2020. თარგმანი: ლელიკო და გია გოკიელების; რედაქტორი ანა ჭაბაშვილი; გამოიცა აშშ საელჩოს წიგნების თარგმნის პროგრამის ფარგლებში.]</p><p style="text-align: justify;">ალბათ, ბაყაყუნას მამა ასეთ დღეებს გულისხმობდა, როცა შვილს გაზაფხულის მოახლოებას უხსნიდა. სანდრა ამბობდა, წვიმა გვეფერებაო, გუბეებში დააბოტებდა, ხეზე კოდალას აკვირდებოდა.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK262z2W_kmjv4hpPDujxzgUl0KhQ8HC3huHBvdbXvrHpMXV1F2JWPL6aeZLMpoxCyct-GIofjayCZInB-LfET4UIdAjbfLqCLPdf7QCfs1x3hsI6CEqac_jYaK39sLx3OgveVLLBX_-nBMYjQMhGVzyxzkMpd02WSa-DXy3vZzfIXn-SQ2zmtgykw/s4624/1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK262z2W_kmjv4hpPDujxzgUl0KhQ8HC3huHBvdbXvrHpMXV1F2JWPL6aeZLMpoxCyct-GIofjayCZInB-LfET4UIdAjbfLqCLPdf7QCfs1x3hsI6CEqac_jYaK39sLx3OgveVLLBX_-nBMYjQMhGVzyxzkMpd02WSa-DXy3vZzfIXn-SQ2zmtgykw/w300-h400/1.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpTkXCfqacHA_R-qiAfHdAcL_uPXV-kJQIxm7V5lEKq5KUitfhiu5wx_-Bs58c8_UC7X6SL4ArEG7JbiYQl9PjNDTzZA1pNmrTAkJO_0jmFZ16XCYY4rPXKKJplI4upGvoXiOIfHwwS6DqjykvfrFRMzfhRyybswzRQFizny7GV8GOMlAtagRNHgle/s4624/2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpTkXCfqacHA_R-qiAfHdAcL_uPXV-kJQIxm7V5lEKq5KUitfhiu5wx_-Bs58c8_UC7X6SL4ArEG7JbiYQl9PjNDTzZA1pNmrTAkJO_0jmFZ16XCYY4rPXKKJplI4upGvoXiOIfHwwS6DqjykvfrFRMzfhRyybswzRQFizny7GV8GOMlAtagRNHgle/w300-h400/2.jpg" width="300" /></a></div><span></span><span><a name='more'></a></span><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTb_pe4E4ECJ4bsK_thq9quinHz9Z-fp5gjgDEQXhKejDMOR52DoktCJxgHDHIkavNF8j_z8bhkrcL0dKJ5O-dBbzZATDOaw7Ri5Tjet8iqCoYWxe0_2a2GfVDKjNSlJtSXeIcPYNtyEkNZLm2y6X3CnPw502tFjx3zdy72IAoulFX2f5Y_RQsDdI/s4624/3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTb_pe4E4ECJ4bsK_thq9quinHz9Z-fp5gjgDEQXhKejDMOR52DoktCJxgHDHIkavNF8j_z8bhkrcL0dKJ5O-dBbzZATDOaw7Ri5Tjet8iqCoYWxe0_2a2GfVDKjNSlJtSXeIcPYNtyEkNZLm2y6X3CnPw502tFjx3zdy72IAoulFX2f5Y_RQsDdI/w300-h400/3.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt0zm6h8SeKXCgtuVpmpmA3dxTXyYZjjKcyqvkZTzHe62AHoq7cda9hMfiw8IPSC6RRbrjsEBGkY7dRzIFvoTjwrHbW8S_idJpFbL7KOlq_EzOQKZw4F48tL8a7PL963-ENnwVbW1kPpKbIHG4mBxype95pp64lsRhSwhbox_IqkgXmwXtbPYHgJaq/s4624/4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt0zm6h8SeKXCgtuVpmpmA3dxTXyYZjjKcyqvkZTzHe62AHoq7cda9hMfiw8IPSC6RRbrjsEBGkY7dRzIFvoTjwrHbW8S_idJpFbL7KOlq_EzOQKZw4F48tL8a7PL963-ENnwVbW1kPpKbIHG4mBxype95pp64lsRhSwhbox_IqkgXmwXtbPYHgJaq/w300-h400/4.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyBs30jf1bV0mY5eLsCTDImYtpnTcq5qsWm4iCj8uzASa67tk4POj7ZaaQfV2Bg4ydwhymWJY9_BsPZzSPeGw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzigKv0smtQVa53lFmlqJsnrgydN06bs3EWJ0c4TvnlOIet3HHYE7x8NtA1k4We-Kcj8PZPdx5qvRheTgzA0Q' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><p style="text-align: justify;">ძალიან მინდა, ვინც მიყვარს, ყველას ისე ახლოს, ხელის გაწვდენაზე ჰყავდეს მისი ოჯახი და მეგობრები, როგორც ბაყაყუნას და გომბეშიკოს - ერთმანეთი, თავიანთი სახლები და პატარა სოფელი.</p><p style="text-align: justify;"></p><span><!--more--></span><span><!--more--></span>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-64412087232533663332023-01-30T19:13:00.004+04:002023-01-30T19:13:25.993+04:00Piensa En Mi<p> ისევ გავკადნიერდი და ვასრულებ ლუს კასალის სიმღერას Piensa En Mi, რომელიც აჟღერდა ალმოდოვარის ფილმში "მაღალი ქუსლები".</p><p>ვიდეო მოგზაურობის ფოტოებით გავაფორმეთ.</p><p style="text-align: center;"><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/uLgufULQcNs" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-31170534156531494552023-01-22T01:22:00.004+04:002023-01-22T01:54:38.171+04:00მზე და ნაძვი<p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimQ31u_Qxq4YjipXlXqrberO6pv0yaz0iZRNl0e78aYl6gAAzHElTWQt0cX5tc4_yJlvtU1QnxAwP8fRdK_hlmu7R4faqhZn4OwE5E4cuRnxfHeJnSx2xRmGlI5-Cw676hM1w0Skxid-YZks_vbA1zlL-uDoxXiqZ1RcSb4zK5-Sg2OKF32meKbmLM/s568/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="568" data-original-width="426" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimQ31u_Qxq4YjipXlXqrberO6pv0yaz0iZRNl0e78aYl6gAAzHElTWQt0cX5tc4_yJlvtU1QnxAwP8fRdK_hlmu7R4faqhZn4OwE5E4cuRnxfHeJnSx2xRmGlI5-Cw676hM1w0Skxid-YZks_vbA1zlL-uDoxXiqZ1RcSb4zK5-Sg2OKF32meKbmLM/s320/4.jpg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLKeBJ9bL-Aav9S5hMgnKM2gO8s26bQl5LUTtePztHn7aRPMuw3AATObQ1ip5tJODBUiEaWTV5uZDON5xNvY-xVCR3hRd3m8SQ09gxAKm3HHxlj3pOBBTxBCPkvIgBpm_kzQlmZ-CqBh1iCS6C1ZP1RehsStLuNhZKlUBOme7rEAKcImXTLYLoyuHD/s568/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="568" data-original-width="426" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLKeBJ9bL-Aav9S5hMgnKM2gO8s26bQl5LUTtePztHn7aRPMuw3AATObQ1ip5tJODBUiEaWTV5uZDON5xNvY-xVCR3hRd3m8SQ09gxAKm3HHxlj3pOBBTxBCPkvIgBpm_kzQlmZ-CqBh1iCS6C1ZP1RehsStLuNhZKlUBOme7rEAKcImXTLYLoyuHD/s320/5.jpg" width="240" /></a></div></div><p style="text-align: justify;">რამდენიმე დღე ჩვენს საყვარელ კურორტზე გავატარეთ. საუზმის შემდეგ სოფლის გზებს მოვეფინებოდით, თოვლში ვსეირნობდით. უმეტესად სიჩუმე იდგა. იყო კრიალა ჰაერი, მზე და ყინვა. ანა კალანდაძის ის ლექსი მახსენდებოდა: "ჩუ... ვინ ჩურჩულებს? მზე და ნაძვია. ეს ჩემი სულის წვეული ორი."</p><p style="text-align: justify;">მზემ და ნაძვებმა კარგად მიგვიღეს. ხუთი საათის შემდეგ მზე მთების უკან იმალებოდა, აცივდებოდა, რაც ნიშნავდა, რომ სასტუმროში უნდა დავბრუნებულიყავით. ვინც ზამთარში სოფელში რჩებოდა, სახლთან ლამაზად ეწყო დაპობილი შეშა. სხვათა სახლები მდუმარედ, მოკრძალებულად იდგნენ და თმენით ელოდნენ პატრონებს. მიყვარდა მათ მიერ დატოვებული ნივთების თვალიერება. სახლის გარეთა კედელთან გადასაგდებად გაუმეტებელი ავეჯი და სახლის ტექნიკა ეწყოთ, სამუშაო იარაღებთან ერთად. წითელი კენკრის ხეები, ძველი და მერე შემომატებული ფერადი პლასტმასის საქანელები და სამეურნეო დანიშნულების ფიცრულა ნაგებობები თოვლს დაეფარა. სიჩუმის მიუხედავად ეზოში მაინც სიცოცხლე იგრძნობოდა. გეგონებოდა, ჰა, ჰა და მწვანე ბალახი გამოჩნდებოდა, ეზო ახმაურდებოდა, სახლიდან ადამიანები გამოვიდოდნენ. მახსენდებოდა რეზო გაბრიაძის სპექტაკლში ნანახი ომისდროინდელი პერიოდის ავეჯი და საყოფაცხოვრებო ნივთები. რამხელა შინაარსს ატარებს მავთულებდახლართული ელექტრონის ბოძი, 40-იანების დიზაინის საწოლები და სკამები, ტანსაცმლის საკიდები, ნაქარგები საწოლის თეთრეულზე! ჩემს მეგობრებს ხშირად ვუზიარებ ამ განცდას, ბაბუას ფოტოალბომებში ნანახი უცნობი ადამიანების ჩაცმულობის დეტალებს, ჩავლილი დროიდან გადმოსულ სიცოცხლეს.</p><p style="text-align: justify;">როგორც საქართველოს სხვა ქალაქებში, აქაც ერთად გვხვდებოდა ძველი და ახალი: ახლადაშენებული სასტუმროები, ბეტონის გზა, მუნიციპალური დაწესებულებები, მიტოვებული საბჭოთა პერიოდის სანატორიუმების და პიონერთა ბანაკების ტერიტორიები, რკინიგზა, სადგურის შენობა, რომელიც ასე გვიყვარს და რომელიც ნელ-ნელა ემსგავსება დიდგვაროვან ხანდაზმულ ქალს, სამხრეთამერიკული რომანების გმირს. </p><p style="text-align: justify;">მეც ეს ვარ, ახალ დროში მცხოვრები და ძველს ჩაჭიდებული. თან დამაქვს, თითქოს მეც ის ქალი ვარ, სასახლეში ვცხოვრობ და სიამაყის გამო გარეთ არ გავდივარ. ფანჯრიდან ბაღი, კარიბჭე და ქანდაკებები ჩანს, - ყველაფერი ძველი, მორღვეული და მაინც სიცოცხლით სავსე. </p><p style="text-align: justify;">ეს დღეები სულ მამას წერილი მახსენდება, დედამისს წერდა სოხუმიდან სტუდენტობის წლებში: არ ინერვიულო, კარგად ვარ, ლექციები შუადღის შემდეგ მეწყება და სახლიდან რომ გავდივარ, უკვე კარგად მომთბარიაო. სიცივე და ზამთარი გადალახეს, იცოცხლეს.</p><p style="text-align: justify;">წლევანდელი ზამთრის მოსაგონებლად ლაშამ ვიდეო ჩვენი გადაღებული ფოტოებით გააკეთა და ჩვენი საყვარელი მუსიკით გააფორმა (David Kitay, Ghost World soundtrack). სანდრამ ყურადღებით უყურა და ბოლოს თქვა, მოწყენილი ფილმიაო.</p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/nwk_cQAhRFo" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-63102417631542336792023-01-03T12:16:00.008+04:002023-01-03T13:00:39.098+04:00ზამთრის დღეები, მუსიკას ადევნებული ფიქრი<p>ახალ წელს ძველი რომანსების მღერით ვიწყებ. ხმის რეჟისორი - ლაშა, ფოტოების უმეტესობაც მისია. </p><p><br /></p><p style="text-align: center;"><br /></p>
<div style="text-align: center;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/8ZvmValyenw" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-70580540818416351482022-11-19T21:02:00.003+04:002022-11-19T21:02:32.938+04:00რა არის ჩემს გულში<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9d0drIWufZb-pLaczjk07wIFYsiO9ofb20L6zwdYw2-6Zas06g9Iw5JL76WNKDagNfuNsO6udhPuFz4yCuNr_go3rwqvWzVLUDrhdVPcnnBV9vwfjrG8aCQWU5OrQ2yTVl6vFNl26Ddyc2sISP3QM9Ax5ECJMraWvL8rxdzBqiOKz2hOjPncAC526/s1734/1668874746233.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9d0drIWufZb-pLaczjk07wIFYsiO9ofb20L6zwdYw2-6Zas06g9Iw5JL76WNKDagNfuNsO6udhPuFz4yCuNr_go3rwqvWzVLUDrhdVPcnnBV9vwfjrG8aCQWU5OrQ2yTVl6vFNl26Ddyc2sISP3QM9Ax5ECJMraWvL8rxdzBqiOKz2hOjPncAC526/w400-h300/1668874746233.jpeg" width="400" /></a></div><div><br /></div><div><span style="text-align: justify;">სანდრა შაბათ დღეს განსაკუთრებით ელის. იცის, მაგრამ წინა დღით მაინც კითხულობს, ხვალ სად მივდივართო. შაბათობით </span><a href="https://www.facebook.com/notmuseum" style="text-align: justify;" target="_blank">ხელოვნების სტუდიაში</a><span style="text-align: justify;"> შემეცნებითი გაკვეთილები აქვს. ამოუწურავ ფერად სამყაროსთან ზიარება სიხარულით და შთაგონებით ავსებს. კითხვაზე, რა უნდა გამოვიდეს, არტისტიო, მპასუხობს.</span></div><div><br /></div><div><span style="text-align: justify;">დღეს სტუდიაში </span><a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100027587995577" style="text-align: justify;" target="_blank">სტუმრები </a><span style="text-align: justify;">დახვნენ.</span></div><div><span style="text-align: justify;"> </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOqYpTCOm5qIIWYBWJuRK5ZYTJirIu6twfjux3PROONAWDRElrw5dINoEI30gqeBna6b9zUpt9GPTUsxFRwZUF6Kt9jlQ4uxJIl0N3MWM4hNMg2B_uTSNMqe4VSCj4uXiNv_vkZ4qraZmCRWSN5t6Zxn9QabQKPyEOiZxlkrAkVvkPet-dPgG9hDBn/s1734/1668874746241.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOqYpTCOm5qIIWYBWJuRK5ZYTJirIu6twfjux3PROONAWDRElrw5dINoEI30gqeBna6b9zUpt9GPTUsxFRwZUF6Kt9jlQ4uxJIl0N3MWM4hNMg2B_uTSNMqe4VSCj4uXiNv_vkZ4qraZmCRWSN5t6Zxn9QabQKPyEOiZxlkrAkVvkPet-dPgG9hDBn/w400-h300/1668874746241.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEholXjUkwK3CD-GtBEsGHosvw0c79zcWCU2Y6gHArFSL3r6Nivdh95DjugCReUO6hYJVIej9wHiNkaluzENJTERGpU607uekeA1aNyZ94pwq0yDqeoLwI8I30689aO70JVCn3O5PF_JKgBngjGG1yaHhdpl53rQ6PCK0l_qujSYp1Jp2sj3npG44IfK/s1734/1668874746248.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEholXjUkwK3CD-GtBEsGHosvw0c79zcWCU2Y6gHArFSL3r6Nivdh95DjugCReUO6hYJVIej9wHiNkaluzENJTERGpU607uekeA1aNyZ94pwq0yDqeoLwI8I30689aO70JVCn3O5PF_JKgBngjGG1yaHhdpl53rQ6PCK0l_qujSYp1Jp2sj3npG44IfK/w400-h300/1668874746248.jpeg" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">როგორც შემდეგ გვიამბეს, ბავშვებმა მიიღეს დავალება, დაეხატათ, რა იყო მათ გულში.</p><p style="text-align: justify;">ეს სანდრას ნამუშევარია. გულში ვარდისფრად ჩახატა ღიმილი, ყვავილი, წამწამები (განსაკუთრებით მოსწონს, როცა წამწამებზე ტუში მისვია და ყოველთვის აღნიშნავს. როგორც ჩანს, მისთვის ჩემი სიმბოლოა.) მერე კი ამ ყველაფერს იისფერი საბურველი შემოახვია.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBkycZX7clREVTIyeZkUgDIDcj8N9r0v58JmLpj0c2F7Sk2EpzXGWQrktQ7ETaOADeh10mBH8RXdLzokyZYYWPrKew__c_kVQ23QJtE6jHWyA9wcK5uc05Ye26HfsHAtcL7ksZLMTDELGnqIGDCxc8iDWmXEkJkUfu1-3knCxhpPA2O6DMkXXapAEw/s3423/Sandras%20Naxatebi%20%23005%20'Guli'%20-%2019.11.2022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3423" data-original-width="2358" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBkycZX7clREVTIyeZkUgDIDcj8N9r0v58JmLpj0c2F7Sk2EpzXGWQrktQ7ETaOADeh10mBH8RXdLzokyZYYWPrKew__c_kVQ23QJtE6jHWyA9wcK5uc05Ye26HfsHAtcL7ksZLMTDELGnqIGDCxc8iDWmXEkJkUfu1-3knCxhpPA2O6DMkXXapAEw/w275-h400/Sandras%20Naxatebi%20%23005%20'Guli'%20-%2019.11.2022.jpg" width="275" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">ამის შემდეგ, ადვილი მისახვედრია, რა არის ჩემს გულში, რას გრძნობს დედა, რომლის შვილიც გულსა და გონებაში ასეთ ჰარმონიას ატარებს, დავალებას ასე იგებს და ასეთი სიმბოლოებით გადმოსცემს მისთვის ყველაზე ძვირფასს.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXkpG0XqNIDPRhPhUjwjChhC7lFRatbAVni3KqC5p916suZP_A-sGZuMZ7ZD87jxzUgQWWhdFhj36Iqa3cI-fJ3M9JpM0LnLhomoOZdaY4kJZD_qMiBFdx3I0LRRGW0htNNQ-FaatuQMbyAom7zR9DNs5EKD2HL2kH5rgV6b8l9wSSoGyd-Hn0ZxY-/s3375/Sandras%20Naxatebi%20%23006%20'Xelis%20Guli'%20-%2019.11.2022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3375" data-original-width="2358" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXkpG0XqNIDPRhPhUjwjChhC7lFRatbAVni3KqC5p916suZP_A-sGZuMZ7ZD87jxzUgQWWhdFhj36Iqa3cI-fJ3M9JpM0LnLhomoOZdaY4kJZD_qMiBFdx3I0LRRGW0htNNQ-FaatuQMbyAom7zR9DNs5EKD2HL2kH5rgV6b8l9wSSoGyd-Hn0ZxY-/w280-h400/Sandras%20Naxatebi%20%23006%20'Xelis%20Guli'%20-%2019.11.2022.jpg" width="280" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhljY1O2Z3Y5wMP6-RkVYAY5dO4HUZvRPZbKmJ7ddzSNmX6mQP4vm4ZDkMFbxLOkq17P_EYCevq92jfQRRDtMgV9zarVmlTjOTkofFH5qzXNro21JtX1GAC2YYX4xh_OdguCT3S7i4v247m4s7H_dtCE4C_-b1Z_9UTGkXeWoKtVDCBEbY1-LazOpLb/s1734/1668874746255.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhljY1O2Z3Y5wMP6-RkVYAY5dO4HUZvRPZbKmJ7ddzSNmX6mQP4vm4ZDkMFbxLOkq17P_EYCevq92jfQRRDtMgV9zarVmlTjOTkofFH5qzXNro21JtX1GAC2YYX4xh_OdguCT3S7i4v247m4s7H_dtCE4C_-b1Z_9UTGkXeWoKtVDCBEbY1-LazOpLb/w400-h300/1668874746255.jpeg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">ლაითბოქსზე ქვიშით ხატვა</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI5DiacmAO3cQfJENYnU-0hN0Aw9rsYLbIPxfzOxrWt_2DB2EaaxlSvVQInk7Q65BPBPrhP76y2G26BllVSnFRlcfvK1HUrI1LvXjxHWuZIznPRycrMuRB1G104AWiMHdtU8CMXTL_O8JJskiBE0YAgGTvoaGTUGAlGL4SBPQwn5ky6EKE5q907iYR/s1734/1668874746270.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI5DiacmAO3cQfJENYnU-0hN0Aw9rsYLbIPxfzOxrWt_2DB2EaaxlSvVQInk7Q65BPBPrhP76y2G26BllVSnFRlcfvK1HUrI1LvXjxHWuZIznPRycrMuRB1G104AWiMHdtU8CMXTL_O8JJskiBE0YAgGTvoaGTUGAlGL4SBPQwn5ky6EKE5q907iYR/w400-h300/1668874746270.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaN0DUTOKJi_Tjp3tJ2JSuE13cwmomVHKnmDaMlFu87FvaUpp9NX3YFM35fvdLAFdlm4xi_0boywUZiOZEuGJPoZV2r9IQLC0rPsgQSbr80GRlu4z8LqeqA5VovZWRKFIA_cEi3DK0Mn_zys3YCvljX9Ww4c3fNICDHoVcc3QQ8NeR-WA6uGLsJx-F/s1734/1668874746278.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1734" data-original-width="1301" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaN0DUTOKJi_Tjp3tJ2JSuE13cwmomVHKnmDaMlFu87FvaUpp9NX3YFM35fvdLAFdlm4xi_0boywUZiOZEuGJPoZV2r9IQLC0rPsgQSbr80GRlu4z8LqeqA5VovZWRKFIA_cEi3DK0Mn_zys3YCvljX9Ww4c3fNICDHoVcc3QQ8NeR-WA6uGLsJx-F/w300-h400/1668874746278.jpeg" width="300" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOOpn9Nw5oXKoFo78wxa7TxTAiNdBx0Yjl0xKQl52gE5IedHOMUkZy7ge6i-9fMXa2e-qpL1hbEyJGzujNjBnekVBjQ3Ph4Md0twdH917-OCKzbteMKY_vIYV2UAXGh-5iw60OBVI-Hp0aTnvovYrVVAdEYw5x2UNdF3o6zRjYx9oXG_j2I-xjUFqQ/s1734/1668874746262.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOOpn9Nw5oXKoFo78wxa7TxTAiNdBx0Yjl0xKQl52gE5IedHOMUkZy7ge6i-9fMXa2e-qpL1hbEyJGzujNjBnekVBjQ3Ph4Md0twdH917-OCKzbteMKY_vIYV2UAXGh-5iw60OBVI-Hp0aTnvovYrVVAdEYw5x2UNdF3o6zRjYx9oXG_j2I-xjUFqQ/w400-h300/1668874746262.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Mf9GsLrTS-JiItuDuj0JBfYWvCj0Z64no8ePfyWBLnqx34Xnf9ZW0wV5sB9XbTPNJDTqmYxK3PL70wXKvd3ZWpjbTKAmG18gPxRobsNMrkNLjROtwO1i-FuUPCwUsd9a9XS870N8W89a98GncMEWrfA30qTLZgbPWhZrwKfpSg4yTYkTNihSHybk/s1734/1668874746270.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1301" data-original-width="1734" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Mf9GsLrTS-JiItuDuj0JBfYWvCj0Z64no8ePfyWBLnqx34Xnf9ZW0wV5sB9XbTPNJDTqmYxK3PL70wXKvd3ZWpjbTKAmG18gPxRobsNMrkNLjROtwO1i-FuUPCwUsd9a9XS870N8W89a98GncMEWrfA30qTLZgbPWhZrwKfpSg4yTYkTNihSHybk/w400-h300/1668874746270.jpeg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">მუშაობა არტთერაპევტთან</div></div>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2254839417442179191.post-27458696620346052522022-11-17T21:55:00.002+04:002022-11-17T21:55:34.994+04:00ოდა შემოდგომას<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/28eiXR5Jy7E" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>Tina Nadiradzehttp://www.blogger.com/profile/04268224834953665321noreply@blogger.com2